Az erdő és az ott élő állatok életünk fontos része

Erdő, állat és ember harmóniája

A legtöbb ember, ma városban él és rója a maga kis köreit. Amikor néha megengedi magának, hogy kiszabaduljon innen, és egy kis „levegővételhez” jusson, akkor döbbenhet rá ismételten, hogy a mókuskeréken kívül is van élet. Persze, van, aki olyan szinten bepörgött ebbe az elvarázsolt mókuskerék világba, hogy rosszul érzi magát, amikor egy kicsit lazíthatna.

Aztán néha az élet kényszeríti rá az embert egy kis lazításra, valamilyen furfanggal. Mindenesetre, a szabadidőnk egy részét nagyon kellemes az erdőben sétálva tölteni. Egyrészt, mert (általában) csend és nyugalom van (sajnos, mostanában igen gyakran zavarja meg a háborítatlan csendet a motorfűrészek zúgása).

Másrészt, mert néhány óra séta után, az ember esetleg rájön arra, hogy a városon kívül is van élet és még ha esetleg a telefonját is „otthon felejti” az illető, akkor igazán háborítatlanul tud kikapcsolódni. Sajnos az emberek legtöbbje, nem tiszteli az erdő világát és az erdei állatok élőhelyét. Mindent kíméletlenül ki akar használni, az utolsó morzsáig. Erről szól az az indián mondás, hogy „amikor kivágod az utolsó fát és kifogod az utolsó halat, akkor rájössz, hogy a pénz nem ehető”.

Pedig az erdővel nagyon békében lehet élni. Minden fa egy külön világ. Ha leülünk a tövébe és becsukjuk a szemünket, vagy megfogjuk a törzsét és közben nem tornáztatjuk az agyunkat, hanem rá figyelnünk, megérezhetjük az a mindent átható nyugalmat, amire oly nagy szükségünk volna nekünk, embereknek. Igaz, hogy a ritmusa teljesen más, mint az életünk zakatoló ritmusa.