Egy frappáns ültető szekrény, asztal, ahol viszonylag tisztán és kényelmesen lehet dolgozni, sőt még a meg üresedett cserepeket, virágföldet, kis kerti szerszámokat,is tárolni lehet rajta. Ehhez nem kell mást tennünk, mint egy selejtezésre váró asztalt, vagy régi tálaló szekrényt beszerezni. Akár polcokkal is kiegészíthetjük. Egy fal mellé állítva már sokkal kényelmesebben kezdhetjük a munkát.

P.E.

forrás: varazslak.hu

Indulásra hat álmos fejű utazóval telt meg a fülke. A fűtés lekapcsolva, a Fagyosszentek maradékaként ránk hagyott hűvös időjárás harsányan éreztette hatását, így sem az ablakot, sem a fülke ajtót nem lehetett nyitva hagyni. Ez nagy problémának bizonyult a friss levegő tekintetében. Nem kertelek, kimondom, hogy “reggeli emberszag” telepedett a kabinra. Ez önmagában is a feldolgozandó események közé tartozik, ám egy útitársunk emberfeletti késztetést érzett arra, hogy tetézze ezt.

Előkerült a csomagból a vonatozáskor kihagyhatatlannak tűnő kolbászos szendvics. Egy pillanat alatt átható illatanyaggal telítődött a kb. 6 m2-es fülke. A mellettem ülő hölgy végeláthatatlan prüszkölésbe kezdett. Talán a kolbász illata csapta meg az orrát, talán a hűvös reggel volt az oka.

A szendvicses ember beszélgetőtársa talált a vele szemben ülő férfiban, ami nem lenne baj, hiszen több, mint két órát utazott. Ám a teli szájjal történő beszéd elhivatott rajongójaként tette mindezt. Remek.

Jegyünket ellenőrizendő, a kalauz rutinosan feltépte a fülke ajtaját. Meglepődött fintora gyorsan elárulta fülkénk oroszlánszagát. Az is lehet, hogy ez vezette őt a villámgyors jegyvizsgálathoz.

Még jó, hogy az ablaknál ültem, így az üvegre tapadva küzdhettem oxigénért. Becsuktam a szemem, hátha sikerül a meditáció áldásos hatását kihasználva kiszakadnom a valóságból. Nem sikerült. Gyűlöltem a kihívásokkal küzdő utazási kultúrát. Legszívesebben lehúztam volna a vonat ablakát, de félő volt, hogy a besüvítő szél felröppenti a férfi ruháján landolt szendvicsmorzsákat. Na, az már nem hiányzott…

Laskai Nelli

laskainelli.hodmami.hu

Előfordul, hogy az iskolában a gyerek nem figyel órán, esetleg fáradt, és egy kicsit kókadozik. Az én időmben fel sem merült a kérdés az én osztálytársaim, de talán az egész évfolyam diákjai között sem, hogy valaki azért kókadozik, mert…

Az ország másik felébe szakadt pedagógus barátnőm galuskás torokkal meséli, hogy már félve kérdezi meg a gyermeket fáradt-kókadtságának okáról, mert attól tart, hogy azt a választ kapja:

- Nem ettem ma még semmit. Egyre többször hallja ezt mostanában. Megkérdezte – nevezzük Ervinnek – Ervint is, hogy miért nem figyel órán? Mire Ervin keserűen, halkan, és szégyenkezve elárulta, hogy még ma nem evett.

És nem ez az első alkalom, hogy Ervin nem reggelizett. Ma csak a testvére kap enni. Holnap lesz az a nap, mikor csak Ervin ehet. Holnapután pedig megint az a nap, amikor neki nem jut.

És ő csak Ervin a 11. évfolyamról.

És ott van Péter is. Nagyon fáradtan érkezett órára, de a tanárnő félelemtől és sajnálattól ökölnyire zsugorodott gyomorral alig merte megkérdezni, hogy miért? Így teltek a hetek, mire csak nem hagyta nyugodni a dolog. Előhozakodott hát a kérdéssel, hogy mitől romlottak a jegyei, és miért érkezik sokszor olyan kimerülten az iskolába.

Peti mesélni kezdett. Anyukája és apukája nevelik őt, és a testvérét. Jelenleg csak anyukájának van munkahelye, és csekkje és hitele. Ahhoz, hogy őt és a húgát iskolázni tudják, neki is dolgoznia kell. Hétköznap 3 alkalommal, a suli után 2-8-ig, és hétvégén 2*12 órában egy multinál tesz-vesz. Hétköznapi ’munkanapjai’ egy közeli, dunántúli üzemben folytatódnak. Este 10-től hajnal 3-ig, 4-ig csomagol. Utána megy haza, alszik egy kicsit, és indul iskolába. Ez Peti, akinek talán minden nap futja reggelire, mert megdolgozik érte előző éjszaka.

Vannak még tanárok abban az iskolában; sűrűn vesznek egy szendvicset, és megkérik a büfés nénit – kicsit halkan, kicsit titokban -, hogy a sorban álló Eszternek adja már oda a zsömle felét, mert csak 30 forintja van reggelire, az pedig csak egy nyavalyás nyalókára futja. És Eszter kicsit halkan, kicsit titokban, de őszinte szeretettel, s talán még annál is nagyobb vággyal elfogadja a fél szendvicset, hiszen otthon nincs ilyen.

A büfés néni látja a másik tanár szemében, hogy az egész szendvicset neki adná, csak nem tudja igazán, nem akarja megbántani Esztert. Nem szeretné, ha szégyenkeznie kellene, nem is tudja, mit, hogyan, csöndben, vagy hangosan, nyíltan, vagy titokban. Ismeretlenül fájó és idegen ez az érzés.

Kedves barátnőm hangja ekkorra már elcsuklott, és a könnyek is kiszaladtak a szeméből. Ő ezt nap, mint nap látja, érzi.

Tudjátok, nem az a baj, hogy egy iskolaigazgató havi több százezret keres, hanem az a baj, hogy nem tudja, hogy hány diákja éhezik a padokban, ebben az órában is!

Nem az a baj, hogy valaki évi 15 milliót keres, hanem, hogy Peti 15 évesen két munkahelyen dolgozik a gimnázium mellett!

Nem az a baj, hogy csokit vettem a minap a gyereknek, hanem, hogy egy bácsi előttem adta vissza a pénztárosnak a fogkefét, mert arra már nem futotta! Kifizettem neki…

Nem az a baj, hogy az országban vannak, akik havi több milliót keresnek, hanem hogy vannak olyanok, mint Eszter!

Nem az a baj, hogy valaki milliárdokat sikkaszt, hanem hogy Peti apukája éjszakákat sír át, hogy helyette a fia dolgozik! Mégis könnyebb Petit diákmunkásként alkalmazni, mint édesapját rendesen megfizetni. Multi lő, gól!

Nem az a baj, hogy valaki évente cserélgeti a 20 milliós autóját, hanem az, hogy van olyan cég, amelyik éjszaka képes 18 év alatti, nappali tagozatos diákokat foglalkoztatni!

Nem az a baj, hogy valakinek 200”-os tévéje van, hanem az, hogy Eszternek 200 Ft-os heti zsebpénze van reggelire!

Nem akar mindenki új autót, új házat! Sokaknak elég lenne egy új cipő, vagy egy új esély is! Mindig is lesznek gazdagok, és mindig is lesznek szegények. Nem minden szegény akar gazdag lenni! Csak éhezni nem akar!

Ha neked csak egy kicsivel van több, mint Petinek, vagy Eszternek, akkor nem tudod milyen érzés Petinek vagy Eszternek lenni!

Ha csak egy picivel van több lelkiismereted, mint egy iskolaigazgatónak, és egy cseppel van benned több jóakarat, segítő szándék, emberség, akkor talán megveszed azt a fél zsemlét!

150 Ft, egy fogkefe, egy köszönöm, egy mosoly, mélyen lehajtott fej és mellé görnyedő vállak, melyek púpként nyomták ki a bácsi hátát. Remélem nem bántottam meg….

Török Klára

„Fotózd le a mindennapokat! Arra kérünk, hogy május 15-én fotózd le, ami közel van hozzád. Tölts fel egy képet, oszd meg, és csatlakozz másokhoz a világ minden tájáról, akik ugyanezt teszik! Inspirálja az életed egy darabkája a következő generációkat.

Minden feltöltött, kategorizált fotó megmarad a jövő generációi számára – némelyik képeket kiválasztanak egy könyvhöz (Egy nap a Földön), másokat pedig digitális kiállításokhoz. De mindegyik megmarad a jövő kutatóinak. Amit lefotózol 2012. május 15-én, az részéve válik a mi jövőnek szóló üzenetünknek.” – mondják a felhívás kiírói. Jó lenne, ha Magyarországot is minél többen képviselnék. Ennek érdekében a National Geographic magazinba is válogat az aday.org pályázatára beküldött magyar képekből, és a legjobb hármat közreadják a National Geographic hasábjain.Ha részt szeretnél venni a programban, nincs más dolgod, mint regisztrálni a www.aday.org oldalon, ahol aztán részletes útbaigazítást kapsz a teendőkről.

forrás:szeretlekmagyarorszag.hu

Házasság. Mi jut erről a szóról eszünkbe? Közös ház, háztartás és a közösség, az együvé tartozás értéke, ereje. Egy szerződés alapú gazdasági társaság.

Kislányként általában az égre tekintve álmodozunk a Nagynapról. Elképzeljük, hogy ruhánk hófehér lesz és habos, hajunk hercegnőt idéz, fátylunk decensen omlik arcunk elé, s mikor eljő a legeslegszebb pillanat, a hercegünk óvatosan felhajtja  fátylunkat és szerelmesen megcsókol. Mi pedig könnycseppel a szemünk sarkában, rebegő szempillával mondjuk ki a boldogító igent.

De vajon boldogít az az igen? Valóban? Egy életen át?

Következik a nászút: a szépség és az örömszerzés időszaka. Terítékre kerül a jövő tervezés, mekkora legyen a ház, hány gyerekszoba kell majd és felrajzolódik a kép, ahogyan egymás ráncos kezét fogva ülünk a verandán és bámuljuk a kertben játszadozó dédunokákat heves nosztalgiahullámok kíséretében.

Majd ezzel együtt eljönnek a dolgos hétköznapok. Az anyagiak és az időkeret logisztikája, de próbára tesznek a közös háztartásvezetés apró, bosszantó részletei is.

Telnek az évek, sokasodik a család, el-elmaradoznak a barátok. Mindkét fél együtt változik a házassággal, de külön – külön formálják igényeiket. Ami eddig nem volt lényeges, egyszer csak szerepet kap. S ha nincs meg a helyes kommunikáció,és nem vagyunk önmagunk,  a dolog elcsúszik, a történet veszekedőssé válik. Általában egy idő után a fásultság, a közöny előhozza a játszmákat. Felüti a fejét a boldogtalanság.

Az elkerülhető válás elkerülhetetlenné válik. Elválhatunk az egykoron szeretett társunktól, a háztól, mely megannyi közös élményt rejt, elválhatunk az életmódunktól is, de önmagunkat nem hagyhatjuk el. A rég berögzült szokásaink – melyek anno konfliktusokhoz vezettek nap, mint nap – megmaradnak. Talán nem kerülnek elő oly gyakran, hiszen hiányzik a másik fél, aki ehhez tükröt tartana nekünk.

Azután újra egyedül sóvárgunk majd egy új, a magányt elűző párkapcsolat után.

De mi lesz, ha a hőn áhított boldogság akkor sem fog beköszönni hozzánk, ha csak egy név van a névtáblán?  Mi van, ha a boldogság csak ott és akkor, a kislánykorunkban létezett, mi meg beteljesületlenül keressük -  egy életen át… kifelé pislogunk , miközben befelé is nézhetünk.

Mozgó körforgó a kiságy fölé – babás, állatos mintával, zenei aláfestéssel forog

Nyomogatható, rágható játékok – öntött gumiból

Puha állatka egyszerű formából, különféle anyagokból – figyelnünk kell arra, hogy ne legyen rajta lerágható, letéphető alkatrész

Babatükör – ezt is a kiságy oldalára illeszthetjük, hogy nézegesse a “másik babát”

Csörgő, sípoló játék – rángatható, dobálható, rágcsálható

A zene nagyon fontos a babának, ezért akár tisztába tevéskor, akár fürdetéskor bátran énekeljünk a kicsinek, mondjunk mondókát és mosolyogjunk rá sokat. Emellett a kicsik élvezik, ha táncolunk velük a karunkban vagy testünkhöz szorítva lejtünk pár ritmust a szobában.

Kis- Szabó Magda

Richter a Nőkért programok:

-          előadások,  (csontritkulás, Alzheimer –betegség, onkológia, neuropátiás fájdalom, alvászavar, szívhang, urológia)

-          nőgyógyászati tanácsadás,

-          intimzóna,

-          filmvetítés

-          gyermekrajz, arcfestés

-          Játszóház, bábszínház

Színpadi programok ( Hód – Kristály Majorette Csoport, NRG tánciskola, Kankalin Néptáncegyüttes, Torna Katus Attilával, Promenád Tánccsoprt Egyesület)

Szóval, egy  a lényeg, rákaptam a pörgető feketére. Simán, tejjel, mézzel, hidegen, melegen, hosszú és espresso verzióban. Mindegy lett.
Nem is volt gondom az újdonsült hobbimmal, egészen addig, amíg egyszer csak elkezdtem fáradni a kávé behörpölése után pár órával. Álmosság, levertség, dezoriántáltság  lett úrrá rajtam.

Ez volt az első tünet. De mint bárki más, én is egy újabb csészéhez nyúltam. Később már a napi 2-3 adag kávé sem hozta meg a várva várt pörgést, sőt, késő éjjel is még heves szívdobogással feküdtem az ágyban. Sajnos nem a nagy Ő váltotta ki belőlem, hanem az egész nap bevitt koffein tombolt a szervezetemben.

Ekkor határoztam el, hogy tudatosan leépítem eme romboló szokásomat. Eleinte azon az úton haladtam, hogy reggel egy napindító kávé, majd napközben fekete tea. A módszer pár nap után működött, de az éjjeli szívőrjöngés megmaradt. Ami persze egy tarthatatlan körhöz vezetett. Éjjel ébren, nappal hulla fáradtan…

Egyik éjszakai ébrenlét alkalmával kitaláltam, hogy megpróbálok felhagyni a teával, kávéval egyaránt. Helyette a helyes idő – és energiabeosztást vállalom inkább.

Gondosan megterveztem a heti ütemtervet, mit kell elvégeznem hét nap alatt. Majd ezeket a tennivalókat sürgősségi és fontossági sorrendbe állítottam és minden napra beosztottam az elvégzendő dolgaimat.

Nem mondom, eleinte még mindig nagy káosz maradt a nyakamon, de szépen, lassan kialakult egy rendszer, amit ma már könnyedén tartok.Éjszaka nyugodtabban alszom, hiszen a tennivalók rendszerezve vannak a fejemben, a koffein sem dobogtatja eszeveszetten a szívemet, és nappal pedig elmúltak a besztondulós fáradtsághullámok.

Olykor bűnözök ám… a kávé ízét és a kávézás örömét pótolandó, előfordul, hogy egy csésze koffeinmentes feketével kezdem a napom…

15 percig fedő alatt, gyenge lángon főzzük, majd hozzáadjuk az apróra vágott petrezselyemzöldet, a tejszínt, a vajat és kevés sóval utánaízesítjük. Még egyszer felforraljuk, majd apróra vágott petrezselyemmel tálaljuk.

Hozzávalók 4 személyre:

15 dkg száraz csicseriborsó

10 dkg mirelit darabolt sárga hüvelyes zöldbab

1 db házias levesalap – tyúk vagy 0,5 dl húsleves

1,5 dl tejszín

2 evőkanál vaj

1 teáskanál barna cukor

4 evőkanál étolaj

1 fej vöröshagyma

1 gerezd zúzott fokhagyma

1 csomag petrezselyem

1 mokkáskanál őrölt fekete bors

1 mokkáskanál só

1 liter víz