Hód- a védett rágcsáló

A hódról régen azt hitték, hogy hal

A rágcsálók közé tartozik a hód, aminek mára csak két fajtája maradt fent, a kanadai és az eurázsiai hód. Ezek közül az utóbbi a nagyobb, és hazánkban is megtalálható. Az őshonos hódok száma egész Európában a 19. század közepére jelentősen megcsappant. Ebben az ember játszott nagy szerepet, mert a kártékonysága és a prémje miatt jelentős részét kiirtotta, de közrejátszott az élőhelyük jelentős elpusztulása is. A hódokat az egyház korában az emberek tévesen halnak minősítették, így a böjt idején is fogyasztható volt a húsa. Emiatt aztán a hódokra való vadászat szintén nem volt kedvező számukra, a szaporulatot illetően. Szerencsére a védelmi intézkedéseknek, mára már a hódok állománya egész Európában újból növekedésnek indult. Magyarországon hód-visszatelepítési akciók voltak, aminek hála nem pusztult ki hazánkban, hanem ismét kezd szerves részévé válni hazánk élővilágának, de még mindig a védett állatok soraiba tartoznak. A folyó menti ligeterdőkben élnek, ám ritkán futunk össze velük túrázások során, ugyanis a hódok éjszakai életmódot élnek. Ezért különösebben alkonyatkor valamit hajnalban figyelhetőek meg a táplálék után kutakodó rágcsálók, de gyakran vízben úszkáló egyedekkel is találkozhatunk. Lakhelyüket partfalak közelében találhatjuk. Egy felnőtt egyed akár a 30 kg-t is eléri és a 100 cm hosszúságot, a 30-40 centis, lapos, pikkelyes farkon kívül. Ugyan nagyon ritkán találkozunk velük, a megrágcsált fakérgek árulkodnak jelenlétükről. Védett állatként eszmei értékét 50.000 forintban határozták meg.