Erdő, erdő, erdő…

Egy füles fotel még mindig egyet jelent az eleganciával.

Füles fotel

Füles fotel

Van úgy, hogy némely bútorhoz akkor is ragaszkodunk, ha az már több generációt is kiszolgált. Mert eszmei értékkel rendelkezi, mert történetek, sőt történelem fűződik hozzá. Ekkor egy ilyen bútortól akkor sem szívesen válunk meg, ha az nem is illeszkedik a belső tér többi eleméhez. Egy füles fotel, például mely nagyszüleinké volt még, és látott már mindent, pont ilyen bútordarab. Ezek a füles fotelek bizony nem mai koncepciók: már a 16. századtól kezdődően használják őket, ami bizony tekintélyt parancsoló adat. Hogy a mai napig nem ment ki a divatból, az a megjelenésének és a kényelmének köszönhető. Nincs még egy bútordarab, mely ennyire az olvasásra termett volna, mint a füles fotel. Rettentően kényelmes rajta ülni (mit ülni! heverni!), s egyben rejtve maradni azok számára, akik a fotel háttámláját látják. A füles fotel elnevezés ugyanis abból fakad, hogy a benne ülőt a háttámla fülként veszi körül. Így nyugodtan el lehet benne aludni, hiszen a ki- vagy a lezuhanás egyáltalán nem fenyegeti a benne alvót. Régen ez a fül hivatott megtartani a kandallóból áradó meleget. Nem ritkán puffot, lábtámaszt is találni egy-egy füles fotel mellett, mely már a meglévő kényelmi szintet hivatott kiegészíteni.