Mit kell tudni az intravitreális injekcióról?

Intravitreális injekció

Sok esetben a látásromlás oka az érburjánzás, ami általában idős embereknél jelentkezik. Ennek létezik egy kiváló kezelési módja, az anti-VEGF terápia, aminek a célja az erek áteresztőképességének megállítása (vérzés/ödéma eltávolítása a szövetek közül), a további látásromlás megállítása, illetve a torzlátás megszüntetése. Erre bővebben is kitérnek a www.budaiszemeszet.hu weboldalon. Az utóbbi időben a szembe adott intravitreális anti-VEGF injekciós kezelések számos retinabetegség elsővonalbéli eljárásává váltak.

Ezek kiválthatják a különböző szemfenéki lézerkezeléseket is, de itt meg kell említeni, hogy a lézeres kezelések és a szembe adott különféle szteroid injekciók kiegészíthetik egy-egy adott betegség terápiás protokollját. Szemfenéki vénás elzáródások, időskori makula degeneráció nedves formája, diabéteszes retinopátia, miópis okozta látásromlás esetén alkalmazzák a szemész szakorvosok az intravitreális anti-VEGF terápiát.

Az injekciós kezelések során helyi érzéstelenítést végeznek a szakorvosok, fertőtlenítik az érintett területet, így steril körülmények között a szemgolyó belsejébe juttatnak 0,5 ml aVEGF anyagot. Ez a művelet gyors, fájdalommentes, minimális kockázattal és kevés mellékhatással jár. A jelenleg elérhető modern aVEGF anyagok forradalmasították számos retinabetegség kezelését és kimenetelét. Azonban van egy hátránya ennek a kezelésnek, mégpedig az, hogy meghatározott protokoll szerint, rendszeres kontrollvizsgálatra kell járnia a páciensnek, illetve szükség esetén rendszeres injekciós terápiára jelentkeznie.

Kijelenthető, hogy az úgynevezett feltöltő dózissal indítják (3x alkalom, körülbelül 4 hetente), ezt követően pedig próbálják a kontrollidőpontokat kitolni. Intravitreális anti-VEGF injekció többféle van, az Avastin, a Lucentis és az Eylea. Az első alkalmazását kérvényezni kell az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézettől. A másik kettő vényköteles készítmény, államilag támogatottan, kizárólag egyetemi klinikákon adható, de magánfinanszírozás keretein belül bárki megveheti.